Unbroken Circle

A kör közepén állt. Fehér ruhás gyerekek ugráltak kézen fogva körülötte. Arcukon angyali mosoly. A hajukban virágokból font koszorú. Az ég tiszta volt, a nap forrón és ragyogóan tűzött le rájuk. Látta mozogni a gyerekek száját, szinte hallotta az édes gyermeki hangokat, ahogy együtt énekelnek, dicsőítik apró és törékeny életük megalkotóját. A felsőbbrendű tökéletes lényt. Visszagondolt a saját gyermekkorára és elöntötték a kedves emlékek. A vasárnapi családi ebédek, ahol az apja megdicsérte egy-egy ügyes cselekedete miatt, ahol az anyja tálcán hozta a friss, gőzölgő ételt, ahol a testvérei vidám kacagása az egyetlen, amit hallani lehetett a szobában. Kinyitotta a szemeit, kiszakítva magát az emlékek áradatából. Boldogság árasztotta el a szívét. Szeretet vette körül, tiszta és csodálatos.

Hallotta a zenét. A mennyország édes hangjai visszarántották a feladatához. A szertartáshoz.

Lenézett magára, meglátta a kést a saját kezében. A gyermekek tovább rótták a köröket. Felemelte a kést és a csuklójához tartotta. Mélyen a húsába nyomta, majd megrántotta. A penge átszakította a bőrt, a húst, az inakat és a verőeret is a karjában. A vér fröcskölni kezdett. Az égen szürke fellegek jelentek meg, és villámlani kezdett. A gyermekek, továbbra is egymás kezét fogva, mosollyal az arcukon táncoltak haldokló teste körül. Ahogy a vére a fehér ruhájukra fröccsent, a boldogság maszkja úgy kezdett el lemállani az arcukról, mintha savval locsolták volna le puha bőrüket. Ajkak nélküli torz fejekké változtak, akik szemeiben rettegés és fájdalom látszott csak. Az égből vörös villámok csaptak a földbe, és az eddigi megnyugtató zene egy felkavaróan kifacsarodott melódiába csapott át. A gyermek-démonok egyre gyorsabban rótták a köröket, arcuk egy száj nélküli néma sikolyba torzult, de nem engedték el egymás rothadó húsú kezét. Csak vonaglottak körbe-körbe, egyre szédítőbb sebességgel. Próbált az édes emlékekbe menekülni az istentelen látvány elől, próbálta maga elé idézni a boldogságot, a hitet, ami pár másodperccel ezelőtt még természetesnek tűnt számára. Egy pillanatra sikerült felidéznie az asztalt. Az ebédet. De a pillanat hamar elmúlt, és a kép átalakult. A tálcán férgek tekergőztek nyálkásan. A testvérei elhalványultak, majd eltűntek. Csak az üres székeik maradtak hátra. Az asztalfőnél egy szörnyeteg ült, vicsorgó fogakkal, és tömte magába a felszolgált férgeket. Az anyja helyén, egy kitömött bábu állt. A szája bevarrva, a szemei kiégetve, a ruhája szétszaggatva. Próbálta elhessegetni magától a gondolatot, és könyörgően az égre emelte tekintetét. Hogy lehet ez? - kérdezte magától. A növények eltűntek körüle, csak parázs és hamu volt akármerre nézett. És a táncoló démonok. A fröcskölő vér. A horror, a felismerés horrora, hogy nem létezik Isten. Hogy nincs senki, nem várja senki az útja végén, hogy egyedül van.

A vérfagyasztó gondolat, hogy hibát követett el.

A tánc és a zene abbamaradt, amikor a szíve az utolsót ütötte. Az rothadó gyermekek köre megnyílt, pontosan egy testnyi helyet hagyva szabadon. A kör közepén lévő tetem - mintha felgyorsult volna az idő - zsugorodni és oszlani kezdett. A folyamat végére pontosan úgy nézett ki, mint a körülötte állók. Felkelt és beállt közéjük a szabad helyre. Egy gondolatfoszlány átsuhant az agyán, egy darabka felismerés, az események realizálása. Megértette a többiek fájdalmas arckifejezését, a kétségbeesésüket, de amint kezei a két oldalán álló lény kezeivel összezáródtak, minden egyedi gondolata megszűnt. A kör ismét bezárult. Részese lett a kollektív tudatnak, aminek egyetlen célja volt. A mennyország álcájának fenntartása a külvilág felé.

Egészen a következő szertartásig.

----------------------------------------------------------------
Will the circle be unbroken

By and by, by and by

Is a better home waiting 

In the sky, in the sky?